Fejér megye középső részén, a Mezőföld északnyugati peremén, a Szent-László patak középső folyása mentén (közel az M7-es autópálya nyomvonalához) fekszik Tordas.

Környéke jellegzetes Mezőföldi táj. Az alacsony dombhátak sorozatát lapos – a szerkezeti vonalakat követő – ÉNy-DK csapásirányú völgyek kötik össze.

A vidék kőzete löszös (helyenként agyagos) negyedkori, fiatal üledék, melyet a szél rakott le a jégkorszakok közötti száraz időszakokban. A külső erők és az entropogén hatásra rendkívül gyorsan pusztul, alakul át formakincse. Mésztartalma miatt nem lankásodik, hanem meredeken szakad le (löszfalak – pincék, lakások). A löszfelszín és az agyag sajátosságai miatt a települések a völgyekbe húzódtak, mert csak itt tudtak kúthoz és így vízhez jutni.

Éghajlata a kontinentális hatást tükrözi. Alapvető jellemvonása a tartós napsugárzás, kevés felhőzet, szárazság és az északnyugati szelek, s mindezek következménye a nagy évi hő ingás. Csapadék eloszlása szeszélyes. A nyár eleji esőzéseket gyakran követi aszály. Határa vízben szegény. A Gerecséből induló Szent-László patak az egyetlen állandó vízfolyás. Csak a csapadék táplálja, s így vízjárása ehhez igazodva erősen ingadozó.

A vidék eredetileg az erdős-sztyepp (a völgyekben ligetes ártéri erdők) övezetébe tartozik. A lösztáblákat jó minőségű termőtalaj borítja. Az eredeti környezetet mára a társadalom kulturtájjá alakította át (szántók, legelők, kertgazdaságok).